Még soha nem izzasztottak meg ennyire állásinterjún, mint ma. Múlt héten jött a hívás, hogy bekéne mennem a Tesco T-Pontba. Ma meg is ejtettük a dolgot. Kezdődött a beszámolós kérdésekkel, honnan jöttem, mit végeztem, mint csináltam eddig. Mondtam szépet, jót, azt amit hallani akartak tőlem. Mit kezdenék egy vevővel aki bejön ide, mit csinálnék. Mondtam azt ami éppen a számra jött, és jól is sültek el a dolgok. Aztán kellemes beszélgetés lett a dologból, nevettünk sokat. Az alábbi pontokon akadtunk meg kicsit:

• beugrós (Zúzmara nem berugós)ember lennék. Alapesetben Tatabányán lenne meló, de ha valaki lebetegszik mondjuk Szombathelyen, akkor irány Szombathely
• munkabér... ilyenekről nem szeretek beszélni, inkább ki is bújtam a válasz elől, és másfele tereltem a témát.
• az értékesítés menete... Ugyanaz mint a mostaninál, telefonálni is kell, és ezáltal rátukmálni az emberekre a termékeket, szolgáltatásokat.

Ígéretük szerint egy héten belül kapok választ, vagy igen vagy nem. Nem is tudom melyik lenne a jobb. Talán bekerülök a második körbe, és akkor még egy elbeszélgetés.

Ma elkezdtem nézni a Fűrész 3-at. 5 percig bírtam. Fasza, mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.