Nagyjából ennyi ideje nem gyújtottam rá. Eleinte nagyon nehéz volt, mások füstölését nézni, meg szívni, elvégre a passzív dohányzás károsabb... na de mind1. Aztán rátaláltam a vízipipára. Mivel nekem nagyjából csak a füst hiányzott, ezért az könnyen tudta pótolni. Cigi nélkül ingerlékenyebbek az emberek?! ez tény, tapasztaljuk is mostanság, hogy a legkisebb dolgokból is bazi nagy balhét tudok csinálni, de hát ez van. A vízipipa azért nem teljesen olyan mint a cigi, mert a ciginél egész mást éreztem. Ott akarva, akaratlanul is boldogsághormonok(endorfin) szabadultak fel, míg a vízipipánál ezt nem érzem. Alapjában véve csak hétvégén érzem magam boldognak, akkor sem a cigitől.  Addig valahogy átvergődök a hétköznapokon, valaki hiánya miatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.