Igazán fasza tanulságos hetet tudok magam után, ami újabb indokokat hoz elő, miért is hagyjam ott a céget...

Hétfő: Szlovákia... újabb festék kiszállítás, és visszatérve készülődés az ISO-ra. Első nap főnököm nélkül, gondoltam milyen jó lesz.

Kedd: Kezdődik a harc... a munka egyre csak gyűlik, elég sokat kell dolgozni... Persze a nagy része nem az én reszortom.

Szerda: Az ISO első napja. Reggel még nagyban fénymásolgatások hogy minden meg legyen, várunk az auditorokra de csak nem akarnak jönni.

Csütörtök: Korán reggel környezetvédelmi audit.. minden szépen és jól megy egészen 3 óráig amikor kitalálták hogy még visznek ki festéket, papírok elintézése természetesen az én dolgom, de hogy azonnal kell. Serveren nincs fent semmi adat, addig én nem is csinálok semmit... mert ugye miért dolgozzunk kétszer... 45re kész... negyed óra múlva csörög a telefon.. Prince Takekawa még sem akar kimenni, nekem kéne... 4 órakkor erős gondolkodóba esek, de hát ez is pénz és csak vezetni kell érte... 5kor el is indultam, immár csukott szemmel is eltalálok Zlate Moravceba. Oda is értem 7 órára, majd fél 8kor vissza annak tudatában hogy megint megszivattak, mert a céges kocsit még le kell adnom Tatán meg a Princenek kell... Gyűlik az adrenalin, érik a felmondás... Ígérik mire visszaérek Tatára ott lesznek, és hazavisznek... Ehhez képest még mindig bent voltak 9kor a melóban... megint csak ennyit a Japánokról... Végülis koreai segítséggel hazajutottam 21:40re.

Péntek: Quality audit, ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna... Hamar túlestünk rajta, de alapvető súlyos hiányosságok voltak.. fejek fognak hullani, remélem felettem... és akkor valamelyest feljebb mehetek... 11 órakor megint csörög a telefon... Szlovákia.. Ezen a héten már harmadszor, egy héten belül már negyedjére... Elvállalom, de csak utoljára.. kicsit már ez is kezd unalmas lenni... mert senki sem akar kimenni, sokáig ott maradni... Hazafele elindultam 2kor , fél háromkor már itthon voltam, szereztem magamnak egy kis időt hogy tudjak vízipipázni.

Este jön egy email ami egy barátság végét jelentette, nem a küldője miatt... hanem a tartalma miatt. 8 év barátságnak itt annyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.