Egy fárasztó hét után, amikor az embernek nincs ideje társaságra, akkor jön jól egy kis ivászat. Amikor pedig társul ehhez egy szülinap is, akkor ott nem lesz kibúvó, inni kell. Az egész egy röpke délutáni beszélgetésnél vetődött fel. A tervet megvalósítottuk, majd nem kevés pia társaságában múlattuk az időt. Folyt le a pezsgő red bullal, a sör, becher, ballantines. Jól éreztük magunkat (szerintem), megnyíltunk egymás felé, olyan dolgokról beszélgettünk, amikről józanon nem szívesen. Kell néha egy-egy ilyen alkalom, amikor az ember nyugodtan elmondhatja amit gondol, érez, és tudja hogy ez nem fogja elhagyni a baráti kört. Jó hogy vannak ilyen barátaim, vagyis az ilyeneket hívják azt hiszem lelki társaknak. Persze nem csak az itt jelenlévőkkel ilyen a viszonyom. Sok haverom van, de a barát sokkal többet ér. Az elmúlt években nagyon nyílt voltam sok ember felé. Rá is fáztam. Úgy gondoltam, hogy mindenkiben megbízhatok. Később derültek csak ki a dolgok. Ekkor szűkítettem le a kört, mostanra ott tartok, hogy tudom kinek mondhatom el a dolgaimat. Köszönöm a tegnap estét Krisztinek és Rékának. Köszönöm a barátaimnak hogy vannak nekem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.